A tanyavilág elhalása

Mit keres egy tanyákról szóló irás a természetvedelemmel foglakozó honlapon? Remélem sikerül meggyőzni arról, hogy nagyon is ott a helye!

Egy szomorú, de tanulságos élettörténettel kell kezdenem. Dr Harkai Imre vajdasági építész-szakember, aki maga is tanyán nőtt fel, szép tanulmányt készített a Topolya környéki tanyavilágról. Egyetemi éveitől kezdve gyűjtötte az anyagot, majd 1998-ban "Topolya mezőváros tanyarendszere" címmel jelentette meg a Cnesa kiadó gondozásában.

Nem sokkal e munkája után a szerző halálhíréről értesülhettünk. Úgy tudjuk a megbecsült szakember önkezével vetett véget életének. Vajon mi vette rá e kíváló embert ilyen tragikus döntésre? Szerette munkáját, díjazták, előadásait lelkesen hallgatták, sokfelé várták...

Lehetséges-e, hogy szeretett témája, a tanyák világának széthullása miatti depresszió végzett vele? Én ezt tartom valószínűnek!

Nem lehet a tanyákról könnyek nélkül beszélni. Harkai halálhíre csak újabb könnyet csalt elő, évek múltán is...

A tanyák, mint zöld szigetek emelkednek ki a monoton tájból

Különösen aki anno hozzá akart jutni a hézagpótló kiadványhoz, a következő választ kapta a könyvárustól: "Nincs több, elfogyott, ami volt a szerzőnél maradt... ő pedig már nem él, így nem is valószínű hogy hozzájutunk...". Már nem emlékszem hogyan, de valahogy mégis sikerült megszereznem a – a vajdasági multietnicitás lelkületét követve kétnyelvű – könyvecske egy példányát. Való igaz, magam is fájlalom a tanyavilág elmúlását. De valahogy ez a kiadvány és a hozzá kötődő tragikus hír sarkallt az irásra.


A hagyományos bácskai tanya

A tanya a korai középkor óta elválaszthatatlan része a vajdasági tájnak. A csapások sorát (tatárjárás, török hódoltság) túlélő kisszámú lakosság többé-kevésbé a maihoz hasonló pusztai lakóépülete.

A könyv nemcsak magukat a tanyákat elemzi építészeti és kulturológiai megközelítésből, de a kortörténetet is részletesen feldolgozza. A hajdani élettel telt Topolya környéki tanyavilágot - Szallasen von Topola - a történetírók (például Iványi István) is emlegetik. Szerzőnk szerint a két világháború közötti években a topolyai község határában 1900-2000 szállás volt található.

Az alaprajz Harkai Imre munkája

Csantavéri idős rokonom mesélte: "Az ötvenes években Topolya és Csantavér között még legalább 200 tanya állt. Ma alig akad kettő-három, amiben laknak. A miénket a saját kezemmel vertem szét. Vége ennek az életnek, fiam! Pedig micsoda 'bulikat' rendeztünk. És azok a lovak... (sóhaj) itt vannak a fényképek, hogy milyen pompás lovaim voltak. Aztán a vadászatok... A párttitkárocskák kijártak ide, kis nőcskéikkel és a bitang társaságukkal, hozzám a 'kulákhoz', én meg lőttem a vadat, főztem nekik az őzpörköltet... Az volt fiam, az élet."

A tűzhely, vagyis a gyakran nyitott kéményű kemence, a ház belsejében van, ahogyan az istálló is. Kevesebbet kell így fűteni, kevésbé fáznak az állatok is, az ember is.

1941-ben megörökítette a tanyai életet az errefelé ritkán megforduló fotográfus! (a pózoló gyerek kiemelve)

Hasonló házban magam is laktam. Az istalló felől bizony aláásta magát egy-egy patkány – szeretem az élet minden megnyilvánulási formáját, de valahogy nem sírom vissza azokat az időket ;-)

Cséplőgépet vontató nagyszarvú marhák

Bizony ezen tanyák környékén ott voltak a csikós betyárok (a "Betyár völgy" sajátos története), de az őshonos gulyák is. A második világháborúig a topolyai Kray birtokon még a magyar szürke szarvasmarha (Bos primigenius taurus hungaricus) helyi változata végezte a mindennapi munkát.

Rózsa Sándor maga gyakran fordult meg ezen a vidéken, Orahovóiak (Zentagunaras) mesélik, hogy a Tornyos-Topolya közút menti kereszt átellenében álló romos ház pincéjében még megvan az egykori csárda ajtaja - ebben mulatott a hírhedt betyárvezér. Az korabeli kocsmának persze csak a ház alapjaiban maradt nyoma, pedig a ráépült tanya sem fiatal már.

...
Nem lehet a tanyák tovatűnő világáról könnyek nélkül beszélni. Aki nem szagolta a frissen kaszált széna, a marhatrágya illatát, nem figyelte a fecskék hancúrozását a meleg istállóban, aki nem utazott a zörgő szekéren talán nem is tudja mi az élet. Megkockáztatom, pedig magam se vagyok még öreg!

[Folytatjuk]